top of page
Bárány Nóra
Kislányom, Zorka nagy cicista volt, amikor leválasztottam másfél évesen, azóta elbúcsúztunk a nappali alvástól. Egész nap pörög, mókázik, játszik, jár a szája és éjszaka is szentel azért ránk némi figyelmet.
Izgalmas és fárasztó napok, de szuperhős vagyok és így csodálatos Vele az élet! ♥️
Három gyermekem van, ami önmagában komoly logisztikát igényel, de nem emiatt érzem magam szuperhősnek, hanem azért, mert mindhárom gyermekem korábban érkezett, mint vártuk őket (36 hétre születtek).
Ha tehetném sem választanék másik sorsot magamnak, sőt újra és újra végig csinálnám minden nehézséggel együtt.
Köszönöm, hogy elmesélhettem nektek, miért is érzem magam szuperhősnek.
Izgalmas és fárasztó napok, de szuperhős vagyok és így csodálatos Vele az élet! ♥️
Három gyermekem van, ami önmagában komoly logisztikát igényel, de nem emiatt érzem magam szuperhősnek, hanem azért, mert mindhárom gyermekem korábban érkezett, mint vártuk őket (36 hétre születtek).
Ha tehetném sem választanék másik sorsot magamnak, sőt újra és újra végig csinálnám minden nehézséggel együtt.
Köszönöm, hogy elmesélhettem nektek, miért is érzem magam szuperhősnek.
Olasz Marika
Mi az én Szuperhős sztorim?
Sokszor szembejön velem a mondás, hogy “Szoptatok, Neked mi a szupererőd?”, ezzel kapcsolatban én is hasonlóan érzek, habár a kezdet nem volt túl rózsás mégis kitartottam az elveim és elhatározásom mellett, hogy szoptatni szeretném a kisfiamat. Hiába az elméleti felkészülés sajnos a gyakorlatban nem úgy alakult a szoptatás ahogy gondoltam. Már szülés után pár héttel teljesen kisebesedett a bal mellbimbóm, de a fájdalom ellenére tovább folytattam a szoptatást és már lassan 3 éve, hogy szoptatok, jelenleg már a második kisfiamat. Nagyon örülök, hogy kitartó és türelmes voltam magammal és a kisfiammal is, mert körülbelül 2 hónap volt mire teljesen begyógyult a seb, de iszonyúan fel tud tölteni egy nehéz napon amikor szoptatás közben felnéz rám a kisfiam és tudom, hogy ezzel erősítem a kettőnk közti kapcsolatot és nem mellesleg az immunrendszerét is.
Bár sokszor van az, hogy nehéz az anyaság, de a feltétel nélküli szeretet amit a kisfiaimtól kapok mindenért kárpótol.
Köszönöm a lehetőséget!
Üdv,
Marika
Sokszor szembejön velem a mondás, hogy “Szoptatok, Neked mi a szupererőd?”, ezzel kapcsolatban én is hasonlóan érzek, habár a kezdet nem volt túl rózsás mégis kitartottam az elveim és elhatározásom mellett, hogy szoptatni szeretném a kisfiamat. Hiába az elméleti felkészülés sajnos a gyakorlatban nem úgy alakult a szoptatás ahogy gondoltam. Már szülés után pár héttel teljesen kisebesedett a bal mellbimbóm, de a fájdalom ellenére tovább folytattam a szoptatást és már lassan 3 éve, hogy szoptatok, jelenleg már a második kisfiamat. Nagyon örülök, hogy kitartó és türelmes voltam magammal és a kisfiammal is, mert körülbelül 2 hónap volt mire teljesen begyógyult a seb, de iszonyúan fel tud tölteni egy nehéz napon amikor szoptatás közben felnéz rám a kisfiam és tudom, hogy ezzel erősítem a kettőnk közti kapcsolatot és nem mellesleg az immunrendszerét is.
Bár sokszor van az, hogy nehéz az anyaság, de a feltétel nélküli szeretet amit a kisfiaimtól kapok mindenért kárpótol.
Köszönöm a lehetőséget!
Üdv,
Marika
Koczkáné Tóbiás Dóra Margit
Hogy mitől is vagyok szuperhős?
Igazából nem is vagyok szuperhős.
Esetleg a gyermekeim számára. ♥️💙
2 gyermekem van Kinga aki Down szindrómás 2ésfél éves ♥️ És Keve aki 10 hetes 💙
Mikor Kinga megszületett akkor tudtuk meg, hogy down szindrómás. A terhesség alatt minden rendben volt. Mikor megláttam már akkor bele szerelmesedtem, de én már akkor láttam rajta, hogy ő bizony más. Mikor rákérdeztem az orvosoktól, hogy downos e ők annyit hebegtek habogtak, hogy hát kromoszóma rendelenességre utaló jelek vannak, de ezt majd a genetika mutatja ki. Hát ki is mutatta. De nekünk egy percre se fordult meg a fejünkbe, hogy ott hagyjuk. Ő a miénk ♥️
Fejlesztésekre járunk vele, kirándulni, amit csak tudunk megadunk neki ♥️
1 évesen kezdett el kúszni, 14 hónaposan ült fel egyedül, 15 hónaposan állt fel ágy mellett, 20 hónaposan kezdett el mászni, és most Keve születése után kezdett el önállóan lépegetni ♥️
Esetleg azért lehetek szuperhős, mert nem igazán érdekelnek ezek a lemaradások! Hogy elfogadom a gyerekem olyannak amilyen ♥️!
Én inkább azért tartom magamat szuperhősnek, mert ő az én kislányom♥️ akiért mindent megtennék!
Én azt szoktam mondani, hogy különleges gyermek olyan szülőnek jár, akit Isten alkalmasnak talál rá!
És azért is lehetek szuperhős, mert van egy kisfiam, akit az elejétől kezdve arra fogunk nevelni, hogy fogadja el, hogy másnak lenni nem szégyen! Nem szabad bántani azt aki kicsit más mint a többiek! Tudom, hogy nagyon jó testvérek lesznek, ami részről a mi érdemünk lesz, de már most is jó testvérek ♥️💙
Igazából nem is vagyok szuperhős.
Esetleg a gyermekeim számára. ♥️💙
2 gyermekem van Kinga aki Down szindrómás 2ésfél éves ♥️ És Keve aki 10 hetes 💙
Mikor Kinga megszületett akkor tudtuk meg, hogy down szindrómás. A terhesség alatt minden rendben volt. Mikor megláttam már akkor bele szerelmesedtem, de én már akkor láttam rajta, hogy ő bizony más. Mikor rákérdeztem az orvosoktól, hogy downos e ők annyit hebegtek habogtak, hogy hát kromoszóma rendelenességre utaló jelek vannak, de ezt majd a genetika mutatja ki. Hát ki is mutatta. De nekünk egy percre se fordult meg a fejünkbe, hogy ott hagyjuk. Ő a miénk ♥️
Fejlesztésekre járunk vele, kirándulni, amit csak tudunk megadunk neki ♥️
1 évesen kezdett el kúszni, 14 hónaposan ült fel egyedül, 15 hónaposan állt fel ágy mellett, 20 hónaposan kezdett el mászni, és most Keve születése után kezdett el önállóan lépegetni ♥️
Esetleg azért lehetek szuperhős, mert nem igazán érdekelnek ezek a lemaradások! Hogy elfogadom a gyerekem olyannak amilyen ♥️!
Én inkább azért tartom magamat szuperhősnek, mert ő az én kislányom♥️ akiért mindent megtennék!
Én azt szoktam mondani, hogy különleges gyermek olyan szülőnek jár, akit Isten alkalmasnak talál rá!
És azért is lehetek szuperhős, mert van egy kisfiam, akit az elejétől kezdve arra fogunk nevelni, hogy fogadja el, hogy másnak lenni nem szégyen! Nem szabad bántani azt aki kicsit más mint a többiek! Tudom, hogy nagyon jó testvérek lesznek, ami részről a mi érdemünk lesz, de már most is jó testvérek ♥️💙
Takács Eszter
Sziasztok Szuper mamik!
Történetem:
Egyszer azt mondta a fiam: jaj Anya ne légy már olyan anyás, nem áll jól Neked!
Mit lehet erre mondani, milyen legyek!? Önismereti szakkör kamaszokkal 😊
Ma már tudom hogy egyszerre (értsd egy nap alatt) táplálkozási szakértőnek, cukrásznak, logisztikai szakembernek, pszichológusnak, gyógyszerésznek, kozmetikusnak, fodrásznak, ppt szerkesztőnek, kreatívnak, történésznek, programszervezőnek, social media gurunak, divat szakértőnek, a Révai nagy lexikonnak, egy komplett békéltető testületnek, na és persze nem cikinek lenni “anyás”, de főleg szuper és szuperhős dolog!
Köszönöm a lehetőséget! Szép napot!
Történetem:
Egyszer azt mondta a fiam: jaj Anya ne légy már olyan anyás, nem áll jól Neked!
Mit lehet erre mondani, milyen legyek!? Önismereti szakkör kamaszokkal 😊
Ma már tudom hogy egyszerre (értsd egy nap alatt) táplálkozási szakértőnek, cukrásznak, logisztikai szakembernek, pszichológusnak, gyógyszerésznek, kozmetikusnak, fodrásznak, ppt szerkesztőnek, kreatívnak, történésznek, programszervezőnek, social media gurunak, divat szakértőnek, a Révai nagy lexikonnak, egy komplett békéltető testületnek, na és persze nem cikinek lenni “anyás”, de főleg szuper és szuperhős dolog!
Köszönöm a lehetőséget! Szép napot!
Marton Réka
Szerintem én azért vagyok szuperhős mert az első gyermekemnél 24órát vajúdtam mire természetesen meg tudtam szülni majd másfél évre rá megérkezett a másik tünemény akivel császároztak tavaly májusban! Ahogy kijöttünk a kórházból rá két napra már a nagyobbikkal sétálni mentem, úgy végeztem itthon a dolgokat mint ha mi sem történt volna! Majd 3hónappal a császár után nekiálltam edzeni adva magamnak egy évet hogy visszanyerjem régi formám de egész jól haladok már csak 5kiló van a 30ból😅😅 És igen két gyerkőc mellett edzek vezetem a háztartást és van időm a gyerekeimre is! ❤️💪🏻💪🏻
Bácsmegi Vivien
2012 óta tartozom a Szuperhős Mamik csapatába. Ma már 4 gyermekes anyuka vagyok. Két legnagyobb gyermekem külföldön született, távol minden segítő kéztől. Tapasztalat híján nehéz volt, nagyon nehéz.
4 éve élünk újra Magyarországon. 3. gyermekünk a nagycsaládos terveinket erősítette. Viszont a 4. nem tervezett kis csodababa, kemény fejtörést okozott. De belevágtunk. A hétköznapok rengeteg logisztikával telnek és sokszor nehéz. Én vagyok az az anyuka az oviban, aki mindig csak rohan... Sokszor vagyok fáradt, emiatt talán ingerültebb. De egy mosoly, puszi, érintés és ölelés mindent megszépít. Imádom a külön külön kis egyéniségüket, az illatukat és semmiért sem cserélném le ezt a rohanós életet.
4 éve élünk újra Magyarországon. 3. gyermekünk a nagycsaládos terveinket erősítette. Viszont a 4. nem tervezett kis csodababa, kemény fejtörést okozott. De belevágtunk. A hétköznapok rengeteg logisztikával telnek és sokszor nehéz. Én vagyok az az anyuka az oviban, aki mindig csak rohan... Sokszor vagyok fáradt, emiatt talán ingerültebb. De egy mosoly, puszi, érintés és ölelés mindent megszépít. Imádom a külön külön kis egyéniségüket, az illatukat és semmiért sem cserélném le ezt a rohanós életet.
Kis Zsófia
A legnagyobb szupererőm, amiben előzőleg sose hiszek eléggé, csak utólag jövök rá, hogy mennyire így van, hogy megoldok mindent és bármit.
A szüleink még aktív korúak és az egyik páros jobbra, a másik pedig balra 250 km-re lakik, így semmi segítségünk. Hozzászoktunk, hogy ketten vagyunk minden felmerülő dologra.
Legtöbbször pedig csak én, mert a férjem munka mellett tanfolyamra jár, s emellett még tart a házunk felújítása, amit igyekszünk, amit tudunk mi megoldani a költségek miatt.
De komolyan. Ő falazott (az egy mókás hétvége volt😃) , csempézett. Együtt raktuk le a szellőző rendszert és a padlófűtést (az is, mert épp 8 hós terhes voltam🙈).
De pl. a glettelésben, festésben, külső szigetelésben azzal segítem, hogy a gyerekekkel vagyok.
Így viszonylag marha sokat vagyok egyedül a két fiúval, ami gyakran irtó nehéz, hisz a kicsi a dac kezdetén (1,5éves), a nagy a közepén (3,5éves) tart.
Szóval, azt hiszem ez az én szupererőm, a mindent és bármit megoldás.
A szüleink még aktív korúak és az egyik páros jobbra, a másik pedig balra 250 km-re lakik, így semmi segítségünk. Hozzászoktunk, hogy ketten vagyunk minden felmerülő dologra.
Legtöbbször pedig csak én, mert a férjem munka mellett tanfolyamra jár, s emellett még tart a házunk felújítása, amit igyekszünk, amit tudunk mi megoldani a költségek miatt.
De komolyan. Ő falazott (az egy mókás hétvége volt😃) , csempézett. Együtt raktuk le a szellőző rendszert és a padlófűtést (az is, mert épp 8 hós terhes voltam🙈).
De pl. a glettelésben, festésben, külső szigetelésben azzal segítem, hogy a gyerekekkel vagyok.
Így viszonylag marha sokat vagyok egyedül a két fiúval, ami gyakran irtó nehéz, hisz a kicsi a dac kezdetén (1,5éves), a nagy a közepén (3,5éves) tart.
Szóval, azt hiszem ez az én szupererőm, a mindent és bármit megoldás.
Nagy Mayer Orsolya
Lázzal és mandulagyulladással is elkészítem a tejbedarát.
Mióta anya lettem, van egy szuperképességem: a denevérhallás.
Buktát sütök - ha az a kérés -, még ha nem is tudok. 😅
Nem volt könnyű a “feladat”, mert szerintem nem tekintünk magunkra szuperhősként az anyaságban, nem dicsérjük meg magunkat, még ha sokszor erőnkön és a türelmünkön felül állunk is helyt.
Ezért feltettem a kérdést a férjemnek is…
Teljesen meghatott, hogy csak sorolta azokat a helyzeteket, amikor szerinte igenis sokszor vagyok szuperhős, hiszen bármennyire fáradt, mérges vagy feszült egy helyzet, pillanatok alatt át tudok váltani, ha a gyerekeknek a szeretetemre van szükségük a megnyugváshoz.
Nekem már ezzel a beszélgetésünkkel nagyon sokat adott a kezdeményezésetek!
Köszönöm, és további sok sikert kívánok Nektek!
Mióta anya lettem, van egy szuperképességem: a denevérhallás.
Buktát sütök - ha az a kérés -, még ha nem is tudok. 😅
Nem volt könnyű a “feladat”, mert szerintem nem tekintünk magunkra szuperhősként az anyaságban, nem dicsérjük meg magunkat, még ha sokszor erőnkön és a türelmünkön felül állunk is helyt.
Ezért feltettem a kérdést a férjemnek is…
Teljesen meghatott, hogy csak sorolta azokat a helyzeteket, amikor szerinte igenis sokszor vagyok szuperhős, hiszen bármennyire fáradt, mérges vagy feszült egy helyzet, pillanatok alatt át tudok váltani, ha a gyerekeknek a szeretetemre van szükségük a megnyugváshoz.
Nekem már ezzel a beszélgetésünkkel nagyon sokat adott a kezdeményezésetek!
Köszönöm, és további sok sikert kívánok Nektek!
Szigeti Julcsi
Julcsi vagyok, egy 3 éves szuper kisfiú anyukája.
Szuperhős vagyok, mert soha, senki nem mondta nekem, hogy mennyire nehéz dolog az anyaság - pedig ha van valami, amiről beszélhetnének az iskolában, akkor szerintem ez az. Az első években az egyedüllét, az átvirrasztott éjszakák magánya (még ha van segítség, akkor is), utána a munkába állás nehézségei, a bölcsődei-óvodai beszoktatás, a betegségek, a karrier és a gyereknevelés összehangolása, a férjekről nem is beszélve.
A szuperhősség egy új dimenziója, amikor minimális alvás után is összekapom magam, elmegyek dolgozni, aztán délutánonként órákig játszok vagy játszóterezek a kisfiammal, mert nem hajlandó egyedül játszani.
Szuperhős vagyok, mert megtalálom a nehéz napokban is az apró örömöket, a humort, és ezt a kisfiamnak is igyekszem megtanítani.
Minden anya szuperhős!
Szuperhős vagyok, mert soha, senki nem mondta nekem, hogy mennyire nehéz dolog az anyaság - pedig ha van valami, amiről beszélhetnének az iskolában, akkor szerintem ez az. Az első években az egyedüllét, az átvirrasztott éjszakák magánya (még ha van segítség, akkor is), utána a munkába állás nehézségei, a bölcsődei-óvodai beszoktatás, a betegségek, a karrier és a gyereknevelés összehangolása, a férjekről nem is beszélve.
A szuperhősség egy új dimenziója, amikor minimális alvás után is összekapom magam, elmegyek dolgozni, aztán délutánonként órákig játszok vagy játszóterezek a kisfiammal, mert nem hajlandó egyedül játszani.
Szuperhős vagyok, mert megtalálom a nehéz napokban is az apró örömöket, a humort, és ezt a kisfiamnak is igyekszem megtanítani.
Minden anya szuperhős!
Vass Alexandra
Másfél éve barangolok az Anyaság birodalmában, hol a boldogságtól mámorosan, hol kétségbeesve, elveszetten. A kislányom egyszerre tanító, napfény és hurrikán. Nehéz szavakkal leírni azt a mély intimitást, ahogy egymásba olvadunk, egymásból építkezünk, közben válunk le egymásról és létezünk önállóan, mégis a legőszintébb, legtisztább kapcsolódásban.
Egyedül, csak ketten, már majdnem másfél éve. Mégis egy egészként. Megtörhetetlen egység a Miénk.
Mindketten szuperhősök vagyunk!
Egyedül, csak ketten, már majdnem másfél éve. Mégis egy egészként. Megtörhetetlen egység a Miénk.
Mindketten szuperhősök vagyunk!
Fajcsi-Kovács Adrienn
Az én történetem olyan hosszú, hogy már könyvet lehetne írni belőle. 2015-ben kezdődött, az esküvőnk után belevágtunk a babaprojektbe. Nagy meglepetésünkre a következő hónapban már pozitívat teszteltem. Néhány hét leírhatatlan boldogság után viszont, hirtelen mindennek vége lett. Miután az orvosom közölte, baj van a babával, nincs szívhang, ezért a terhességet műtéttel meg kell szakítani. A fájdalmunkra csupán annyi választ kaptunk, hogy a természet szelektál, és ennek így kellett lennie.
Kis szünet után újra próbálkozhattunk, a következő évben sikerült is. De a pozitív teszt ellenére, vérzés jelentkezett. Gyorsan történtek az események, kórház, orvos, ultrahang. Miután megvizsgáltak, kiderült hogy méhen kívül tapadt meg az egyik petevezetékben. Így azt műtét útján el kellett távolítani és ezzel felére csökkent a teherbeesés esélye. Amikor felébredtem, csak az űr tátongott a lelkemben és csak azt kérdeztem magamtól, hogy miért megint én!?
Bármennyire nehéz volt, nem adtuk fel, tovább próbálkoztunk. Az elkövetkező években voltak kémiai terhességeim, mely során a teszt pozitívat mutatott, de nem történt beágyazódás, így az orvosi vizsgálat nem állapított meg terhességet. Majd végül spontán vetéléssel véget értek.
Rengeteg orvos, labor, vizsgálat, hormon kezelés illetve a megmaradt petevezetékem átjárhatósági vizsgálata következett. Nem találtak semmit, egyikünknél sem. Próbálkoztam én mindennel, hittem is mindenben, de nálam semmi nem működött. Ezért úgy döntöttünk orvosi segítséget kérünk. Ez volt a legnehezebb, megrendítette a hitünket, kiszolgáltatottá tett minket, mert nem mi döntünk arról, hogy mikor és hogyan fogan meg a babánk.
2019 júliusában bejelentkeztünk a tapolcai Kaáli intézetbe. Felkerültünk a várólistára, decemberi lombik időponttal. Előtte 4 inszemináción is átestünk, sikertelenül. Sajnos a Covid is keresztülhúzta a számításainkat, így csak 2020 márciusában mehettünk beültetésre. Elkezdtem az injekciós kezelést és leszívták a petesejteket. Kettő babánk maradt, mindkettőt visszakértük. Az eljárás után 2 hét szigorú pihenés, hormon támogatás. Ennek ellenére sem sikerült, egyik baba sem akart velünk maradni. Borzalmas volt, otthon csendben arra várni, mikor indul meg a vetélés. Megint csak hatalmas űr tátongott bennem, akkor ott teljesen megsemmisültem. Talán egy kicsit fel is adtam. Úgy éreztem, most kell egy kis pihenés, testileg-lelkileg is, mielőtt belevágunk a következő lombikba. Pont akkor volt karantén és egy hónapig nem is dolgoztunk. Nagyon megviselt ez az időszak. Engem is, a házasságunkat is, és rettenetesen egyedül éreztem magam a veszteséggel.
Teltek a napok, fel kellett állni és türelmesen visszarázódni a hétköznapokba. Pünkösd volt, nem jött meg a menzeszem, de nem foglalkoztam vele, annyiszor kimaradt vagy késett már. Nem teszteltem. Céges bulin voltam, kicsit iszogattunk is, másnap pedig túráztunk. Végül pozitívat teszteltem, nem akartam elhinni, csak sírtam egy órán át. Vártam pár napot, újra teszteltem, ugyancsak pozitívat. Izgultunk, nem tudtunk neki felhőtlenül örülni, amíg az orvosom nem erősítette meg. Aztán amikor az ultrahangon megláttam és meghallottam a szívhangját, potyogtak a könnyeim. Megtörtént a csoda, szülők leszünk.
Kemény évek vannak mögöttünk, erőnkön felül kellett teljesítenünk, rengeteg
fizikai megterhelést és lelki bántalmazást elviselni. Mindeközben kaptuk a kéretlen tanácsokat és mindenki azt kérdezte, mikor jön a baba!? Végül megérkezett, akkor amikor ő akart.
A terhességem ugyan nem volt zökkenőmentes, az előzmények miatt sem tudtam úgy megélni, mint a többi nő. Ezeket leszámítva boldog voltam és rettentően hálás, hogy ilyen kegyes volt hozzánk a sors.
Életem legszebb napján, 2021.01.21-én megszületett a mi kis szivárványbabánk, Natália. Aki megtanított minket arra, hogy sohasem szabad feladni. Egy csodálatos kislány, aki minden képzeletünket felülmúlta és puszta jelenlétével bearanyozza a mindennapjainkat.
Fajcsi-Kovács Adrienn
Kis szünet után újra próbálkozhattunk, a következő évben sikerült is. De a pozitív teszt ellenére, vérzés jelentkezett. Gyorsan történtek az események, kórház, orvos, ultrahang. Miután megvizsgáltak, kiderült hogy méhen kívül tapadt meg az egyik petevezetékben. Így azt műtét útján el kellett távolítani és ezzel felére csökkent a teherbeesés esélye. Amikor felébredtem, csak az űr tátongott a lelkemben és csak azt kérdeztem magamtól, hogy miért megint én!?
Bármennyire nehéz volt, nem adtuk fel, tovább próbálkoztunk. Az elkövetkező években voltak kémiai terhességeim, mely során a teszt pozitívat mutatott, de nem történt beágyazódás, így az orvosi vizsgálat nem állapított meg terhességet. Majd végül spontán vetéléssel véget értek.
Rengeteg orvos, labor, vizsgálat, hormon kezelés illetve a megmaradt petevezetékem átjárhatósági vizsgálata következett. Nem találtak semmit, egyikünknél sem. Próbálkoztam én mindennel, hittem is mindenben, de nálam semmi nem működött. Ezért úgy döntöttünk orvosi segítséget kérünk. Ez volt a legnehezebb, megrendítette a hitünket, kiszolgáltatottá tett minket, mert nem mi döntünk arról, hogy mikor és hogyan fogan meg a babánk.
2019 júliusában bejelentkeztünk a tapolcai Kaáli intézetbe. Felkerültünk a várólistára, decemberi lombik időponttal. Előtte 4 inszemináción is átestünk, sikertelenül. Sajnos a Covid is keresztülhúzta a számításainkat, így csak 2020 márciusában mehettünk beültetésre. Elkezdtem az injekciós kezelést és leszívták a petesejteket. Kettő babánk maradt, mindkettőt visszakértük. Az eljárás után 2 hét szigorú pihenés, hormon támogatás. Ennek ellenére sem sikerült, egyik baba sem akart velünk maradni. Borzalmas volt, otthon csendben arra várni, mikor indul meg a vetélés. Megint csak hatalmas űr tátongott bennem, akkor ott teljesen megsemmisültem. Talán egy kicsit fel is adtam. Úgy éreztem, most kell egy kis pihenés, testileg-lelkileg is, mielőtt belevágunk a következő lombikba. Pont akkor volt karantén és egy hónapig nem is dolgoztunk. Nagyon megviselt ez az időszak. Engem is, a házasságunkat is, és rettenetesen egyedül éreztem magam a veszteséggel.
Teltek a napok, fel kellett állni és türelmesen visszarázódni a hétköznapokba. Pünkösd volt, nem jött meg a menzeszem, de nem foglalkoztam vele, annyiszor kimaradt vagy késett már. Nem teszteltem. Céges bulin voltam, kicsit iszogattunk is, másnap pedig túráztunk. Végül pozitívat teszteltem, nem akartam elhinni, csak sírtam egy órán át. Vártam pár napot, újra teszteltem, ugyancsak pozitívat. Izgultunk, nem tudtunk neki felhőtlenül örülni, amíg az orvosom nem erősítette meg. Aztán amikor az ultrahangon megláttam és meghallottam a szívhangját, potyogtak a könnyeim. Megtörtént a csoda, szülők leszünk.
Kemény évek vannak mögöttünk, erőnkön felül kellett teljesítenünk, rengeteg
fizikai megterhelést és lelki bántalmazást elviselni. Mindeközben kaptuk a kéretlen tanácsokat és mindenki azt kérdezte, mikor jön a baba!? Végül megérkezett, akkor amikor ő akart.
A terhességem ugyan nem volt zökkenőmentes, az előzmények miatt sem tudtam úgy megélni, mint a többi nő. Ezeket leszámítva boldog voltam és rettentően hálás, hogy ilyen kegyes volt hozzánk a sors.
Életem legszebb napján, 2021.01.21-én megszületett a mi kis szivárványbabánk, Natália. Aki megtanított minket arra, hogy sohasem szabad feladni. Egy csodálatos kislány, aki minden képzeletünket felülmúlta és puszta jelenlétével bearanyozza a mindennapjainkat.
Fajcsi-Kovács Adrienn
Reichenbergerné Szabó Gitta
Szuperhős vagyok,
mert akkor is bemegyek a kisfiammal a játszótérre, ha vannak mások is. 😊
1,5 éves a kisfiam, szóval még nem régóta gyakorlom ezt a szuperhős képességem, de igazi introvertált személyiség vagyok, így ez nekem tényleg nagy lépés. 🙈
Aztán hátha a Mom Wow pólóm miatt sikerül szóba elegyednem más anyukákkal. 😊
Szép napot nektek!
Gitta
mert akkor is bemegyek a kisfiammal a játszótérre, ha vannak mások is. 😊
1,5 éves a kisfiam, szóval még nem régóta gyakorlom ezt a szuperhős képességem, de igazi introvertált személyiség vagyok, így ez nekem tényleg nagy lépés. 🙈
Aztán hátha a Mom Wow pólóm miatt sikerül szóba elegyednem más anyukákkal. 😊
Szép napot nektek!
Gitta
Belákovics-Borbély Roberta
Nagyon szerettünk volna már kistesót kisfiunknak.
Halvány pozitív is lett a teszt, azonban 4 nap után mégis megjött.
Teljesen kiborultam, a padlón voltam, ráadásul aznap egész nap kettesben kisfiammal, aki az egészről mit sem tudott.
Épp a szobatisztaság közepén jártunk, de a kakival még akadtak gondok.
Nagyon türelmetlen voltam vele aznap, és jól rákiabáltam szegényre. Szerintem negyed órát csak kiabáltam vele, mint aki megőrült.
Dúlva-fúlva takarítottam el a romokat, amikor kisfiam bejött utánam a fürdőbe, és megkérdezte, hogy megszerethet-e. Ekkor már potyogtak a könnyeim, és megsimogatta az arcom, puszit adott és megölelt.
Szuperhős vagyok, mert a gyermekem egy érzékeny kis lélek lett, még akkor is, ha olykor türelmetlen vagyok vele, de az őszinte szeretetet és a békülés, és ölelés fontosságát mégis megtanítottam neki.
Üdv,
Belákovics-Borbély Roberta
Halvány pozitív is lett a teszt, azonban 4 nap után mégis megjött.
Teljesen kiborultam, a padlón voltam, ráadásul aznap egész nap kettesben kisfiammal, aki az egészről mit sem tudott.
Épp a szobatisztaság közepén jártunk, de a kakival még akadtak gondok.
Nagyon türelmetlen voltam vele aznap, és jól rákiabáltam szegényre. Szerintem negyed órát csak kiabáltam vele, mint aki megőrült.
Dúlva-fúlva takarítottam el a romokat, amikor kisfiam bejött utánam a fürdőbe, és megkérdezte, hogy megszerethet-e. Ekkor már potyogtak a könnyeim, és megsimogatta az arcom, puszit adott és megölelt.
Szuperhős vagyok, mert a gyermekem egy érzékeny kis lélek lett, még akkor is, ha olykor türelmetlen vagyok vele, de az őszinte szeretetet és a békülés, és ölelés fontosságát mégis megtanítottam neki.
Üdv,
Belákovics-Borbély Roberta
Horváth Dóri
Hogy mitől is érzem magam szuperhősnek?
Nem tudom.
Ha valaki így megkérdezné tőlem, azt válaszolnám, hogy nem is vagyok szuperhős.
Pedig ha jobban belegondolok tényleg az is lehetnék.
Na de miért is?
Amikor a lányom alszik, még épp mielőtt felébredne bemegyek hozzá.
Egy megérzés, hogy lassan ébredni fog.
Fejben tartani a védőoltásokat, a mindenféle dátumokat.
Fejből tudom a Taj számát, adószámát, hogy ha rohanunk a gyógyszertárból akkor tudjam mondani.
Szuperhős vagyok, mert míg ő alszik, én kimosom a takaróját, hogy mire felébred tiszta legyen, hiszen egyébként nem adja ide.
Szuperhős vagyok, mert amíg szintén alszik, egy csomó mindent megcsinálok.
Főzök, takarítok, tornázok.
Szuperhős vagyok, mert olykor egy kézzel készítem az ételt, hiszen a másikban ott van ő, a maga 16 kg.jával.
Szuperhős vagyok, mert amikor ő este elalszik, én már a másnapot tervezem.
Egy - egy időpont előtt már napokkal azon agyalok, hogy ő mikor aludjon, mikor keljen, hogy egyen, hogy időben, kapkodás nélkül odaérjünk valahova.
Szuperhős vagyok, mert amellett h anya vagyok, igyekszem időt szakítani magamra, hiszen mégis csak nő vagyok.
Szuperhős vagyok, de a Férjem nélkül nem lennék az.
Ha kell a lányunkkal van, kiveszi a részét mindenből.
Így nem csak én vagyok Szuperhős, de minden Apuka is, aki a munka mellett szakít időt a Gyerekére , a családjára .
Szuperhős minden szülő.
Nem tudom.
Ha valaki így megkérdezné tőlem, azt válaszolnám, hogy nem is vagyok szuperhős.
Pedig ha jobban belegondolok tényleg az is lehetnék.
Na de miért is?
Amikor a lányom alszik, még épp mielőtt felébredne bemegyek hozzá.
Egy megérzés, hogy lassan ébredni fog.
Fejben tartani a védőoltásokat, a mindenféle dátumokat.
Fejből tudom a Taj számát, adószámát, hogy ha rohanunk a gyógyszertárból akkor tudjam mondani.
Szuperhős vagyok, mert míg ő alszik, én kimosom a takaróját, hogy mire felébred tiszta legyen, hiszen egyébként nem adja ide.
Szuperhős vagyok, mert amíg szintén alszik, egy csomó mindent megcsinálok.
Főzök, takarítok, tornázok.
Szuperhős vagyok, mert olykor egy kézzel készítem az ételt, hiszen a másikban ott van ő, a maga 16 kg.jával.
Szuperhős vagyok, mert amikor ő este elalszik, én már a másnapot tervezem.
Egy - egy időpont előtt már napokkal azon agyalok, hogy ő mikor aludjon, mikor keljen, hogy egyen, hogy időben, kapkodás nélkül odaérjünk valahova.
Szuperhős vagyok, mert amellett h anya vagyok, igyekszem időt szakítani magamra, hiszen mégis csak nő vagyok.
Szuperhős vagyok, de a Férjem nélkül nem lennék az.
Ha kell a lányunkkal van, kiveszi a részét mindenből.
Így nem csak én vagyok Szuperhős, de minden Apuka is, aki a munka mellett szakít időt a Gyerekére , a családjára .
Szuperhős minden szülő.
Radnai Dóri
Az én történetem tavaly májusban kezdődött, amikor megszületett a várva várt kisfiam.🥰 Születése óta, első éjszakától fent vagyok vele és igény szerint szoptatom, ami a hozzátáplálás ellenére is napi közel 15-20 alkalmat jelent, aminek a nagyobbik részét az éjszaka teszi ki. A földön alszom vele egy matracon kitekeredve, hogy neki jó legyen. Az étel érzékenysége miatt tej-, tojás- és szójamentes diétán vagyok a saját gluténmentes étkezésem mellett. Ez nem mindig könnyű, sok étel hiányzik, olykor nagyon sóvárgok, de miatta tartom magam😊 Emellett igyekszem testben és lélekben is rendben tartani magam érte, magamért és a családunkért. Ez az én történetem.
Kovács Erika
Na ez aztán a kihívás.
Hogy miért vagyok szuperhős?
Elgondolkodok.
Miért? Szuperhős vagyok?
És akkor rájövök, hogy igen.
A testem egy szuperhős, aki létrehozott 3 gyermeket, egészséges, új életet teremtett, majd megszülte őket és felnevelte. Mindegy hányszor kellett éjjel kelni, vagy gondoltam azt, hogy szar anya vagyok, de mentem tovább és a tőlem telhető legtöbbet
megtettem.
A kamaszt a szeremibámatkor, kicsit vele együtt összetörve, sírva támogatni, vagy a kisiskolást meggyőzni, hogy a suli nem is olyan szörnyű. De ezek mellett feleség, szexi asszonynak lenni és magammal is törődni.
Az új ötleteimet megvalósítani és bízni abban, hogy sikerülni fog, a kreativitásomból egyszer bevételt szereznem, majd talán egyszer ebből megélnem. Nem könnyű.
De jelentem nagyon igyekszem.
Úgyhogy igen, kijelentem:
Szuperhős vagyok!!!!
🙏
U.i.: köszi ezt a lehetőséget, hogy ezen így elgondolkodhattam.
Ölelés
KoviKreál
Era
💝
Hogy miért vagyok szuperhős?
Elgondolkodok.
Miért? Szuperhős vagyok?
És akkor rájövök, hogy igen.
A testem egy szuperhős, aki létrehozott 3 gyermeket, egészséges, új életet teremtett, majd megszülte őket és felnevelte. Mindegy hányszor kellett éjjel kelni, vagy gondoltam azt, hogy szar anya vagyok, de mentem tovább és a tőlem telhető legtöbbet
megtettem.
A kamaszt a szeremibámatkor, kicsit vele együtt összetörve, sírva támogatni, vagy a kisiskolást meggyőzni, hogy a suli nem is olyan szörnyű. De ezek mellett feleség, szexi asszonynak lenni és magammal is törődni.
Az új ötleteimet megvalósítani és bízni abban, hogy sikerülni fog, a kreativitásomból egyszer bevételt szereznem, majd talán egyszer ebből megélnem. Nem könnyű.
De jelentem nagyon igyekszem.
Úgyhogy igen, kijelentem:
Szuperhős vagyok!!!!
🙏
U.i.: köszi ezt a lehetőséget, hogy ezen így elgondolkodhattam.
Ölelés
KoviKreál
Era
💝
Bárány Nóra
Kislányom, Zorka nagy cicista volt, amikor leválasztottam másfél évesen, azóta elbúcsúztunk a nappali alvástól. Egész nap pörög, mókázik, játszik, jár a szája és éjszaka is szentel azért ránk némi figyelmet.
Izgalmas és fárasztó napok, de szuperhős vagyok és így csodálatos Vele az élet! ♥️
Izgalmas és fárasztó napok, de szuperhős vagyok és így csodálatos Vele az élet! ♥️
"Hadd szóljon anyukám" Virág
Úgy gondolom hogy a mindennapok szuperhőse vagyok anyaként (és minden anya az). :) Minden anyai és háztartás tevékenység mellett csinálom a blogomat ami édesanyáknak szól (@haddszoljonanyukam), ahol mindennapjaik segítése és együttérzés a cél. Sokszor elfáradok, kimerülök de mindig hatalmas örömmel és szeretettel csinálom.
Tényleg minden anya szuperhős! ❤️🦸🏻♀️
Tényleg minden anya szuperhős! ❤️🦸🏻♀️
Sámócziné Magó Barbi
Anya vagyok, megoldom! Ugye, hogy mennyire igaz, Lányok, Nők, Asszonyok?! Amióta Anya vagyok, tényleg nincs az a feladat, amit ne oldanék meg, ha kell, minden nap ötkor kelek, és igyekszem erőn felül, mindent megtenni, hogy az aprónép, akiket a szívem alatt hordtam, és a szuperhős Apukájuknak ne legyen hiányérzete! Elérkezett az évnek az a napja, amikor egy kicsit rólunk szól a nap, és a momwow csajok, Emi és Regi megint egy fantasztikus kampányt hoztak össze nekünk, köszönöm Csajok, hogy idén is része lehetek. Minden Mami szuperhős, de tényleg! Képesek vagyunk egész éjszakákat virrasztani, másnap ugyan úgy mosolyogni, dolgozni menni, iskolába járni, én mindkét gyerek mellett tanultam, tanultam munka és gyerek mellett, mindent megtennék, hogy Nekik varázslatos jövőjük legyen. Ez az én szupererőm, egy nap addig tart, amíg be nem fejeztem! Nem ismerünk lehetetlent!
Csatlakozz te is a momwow "Szerintünk minden Mami szuperhős!" kampányához, és viseld büszkén ezt a pólót, amit a webshopban is megtalálsz, két basic színben.
Boldog Anyák napját mindannyiunknak, élvezzétek a szupererőtöket ma, és minden nap!🦸
Csatlakozz te is a momwow "Szerintünk minden Mami szuperhős!" kampányához, és viseld büszkén ezt a pólót, amit a webshopban is megtalálsz, két basic színben.
Boldog Anyák napját mindannyiunknak, élvezzétek a szupererőtöket ma, és minden nap!🦸
Skrapits Fanni
Fanni vagyok, 25 éves, két fiú gyermek anyukája. Első fiammal a Testnevelési Egyetem végén lettem várandós, úgyhogy a vizsgáimat két rosszullét között tudtam le, majd egy kedves barátnőm segítségével teljesítettem a tanítási gyakorlatomat. Mire a diplomaosztóm eljött, már a második fiammal voltam várandós. 2021 nyár végére végre eljött a mi családunk ideje, és elköltöztünk a városból, akkor egy 16 és egy 1 hónapos babával. Eleinte teljes káoszban éltük túl a napokat, igyekeztem anyaként jól szerepelni, rendezni a házat, feleségként is helyt állni, közben pedig egy egyetemi ráképzést teljesíteni online. Mostanra úgy érzem belejöttem, szuper programjaink vannak, és még mindkét gyerekem életben van! :D
Sokszor kemény, hogy ilyen pici a korkülönbség a fiúk között, de ahogy egyre növekszik a pici, látom, hogy hamarosan (bizonyos szempontból) már könnyebb lesz.
Büszke vagyok magamra, hogy így is eljárok velük, hogy a sok szervezés ellenére meg tudom csinálni. Sokan szokták mondani, kemény vagyok, hogy így bírom. Ezt kezdtem elhinni és nagyon büszke vagyok magamra és a családomra!
SZUPERHŐSÖK VAGYUNK 💪🏼
Sokszor kemény, hogy ilyen pici a korkülönbség a fiúk között, de ahogy egyre növekszik a pici, látom, hogy hamarosan (bizonyos szempontból) már könnyebb lesz.
Büszke vagyok magamra, hogy így is eljárok velük, hogy a sok szervezés ellenére meg tudom csinálni. Sokan szokták mondani, kemény vagyok, hogy így bírom. Ezt kezdtem elhinni és nagyon büszke vagyok magamra és a családomra!
SZUPERHŐSÖK VAGYUNK 💪🏼
Pesti Orsolya
Az első anyák napja.
Jól summázza a friss szülőséget anyukám első mondatai: "Ugye nem gondoltad, hogy ilyen lesz?"
Annyi bizonyos, hogy mostmár tudom mennyire szeret. 🤍
Szuperhős?
Áh dehogy, de nagyon jó ez az erős, pozitív üzenet.
Jó érzés ebből töltekezni. Nem csak anyák napján hanem bármelyik fáradt, nehéz napon. Mert vannak kimerült fáradt napok, és akkor jó ha azt mondják, jól csinálod, erős vagy.
Nincs semmiféle szuperhős sztorim. Egy egyszerű általános mindennapos történetem van, ami lehetne bárkié. Amikor először éreztem, hogy bármi jön, megoldjuk. Elég jó anya lehetek. 😅
Esti sokadik altatáskor, ha kell éhséget, frusztrációt, fájdalmat csillapítunk. Van azonban amikor semmi nem segít, semmi nem használ, főleg ha vannak nehezítő körülmények, amiken nem tudsz segíteni.
Amikor már túl vagytok minden csodacseppen, masszázson, altatási és büfiztetési módszeren, Spotify playlisteken, fehér zajon és úgy mindenféle zajon és ezeknek a kombinációján is túl...
Ezen a bizonyos estén nagyon gyorsan sikerült fájdalmat csillapítani, vagyis legalább megnyugtatni, elaltatni - Hihetetlen érzés kerített hatalmába...Tudjátok a "mindenre is képes vagyok" - szuperhős érzés! 💪😅
A Marvel-i magasságokból visszatérve a földre, nem természet feletti, amit csinálunk, sőt a legtermészetesebb, de ha ki kéne emelni "szupererőt" részemről ez a rugalmas, fáradhatatlan, megújuló, kreatív elme lenne. Folyton új módszereket kitalálni, mindig ott lenni, ha szükség van ránk. Fáradhatatlanul és önzetlenül, biztonságot és állandóságot nyújtva a gyermekünknek.
"Szupererőnket", erőnket vajon honnan nyerjük, kitől kapjuk?
Szerintem a kis szuperhőseinktől, akik láthatatlanul azzá formálnak minket is. ☺️🦸🤍
Így lesz minden mami és szülő szuperhős. Nő, férfi, aki saját gyermeket nevel, vagy aki örökbe fogadott vagy épp elengedett egy lelket... 🤍...az önzetlen szeretet, amit feléjük érzünk tesz minket legyőzhetetlenné. Értük bármire képessé.
Ezért én anyák napján nem magamat hanem ezt a szeretetet, a férjemet és a babánkat ünneplem, ők tettek anyává.
És mint minden évben szeretettel gondolok az összes anyukára, kiemelten a saját anyukámra.
Jól summázza a friss szülőséget anyukám első mondatai: "Ugye nem gondoltad, hogy ilyen lesz?"
Annyi bizonyos, hogy mostmár tudom mennyire szeret. 🤍
Szuperhős?
Áh dehogy, de nagyon jó ez az erős, pozitív üzenet.
Jó érzés ebből töltekezni. Nem csak anyák napján hanem bármelyik fáradt, nehéz napon. Mert vannak kimerült fáradt napok, és akkor jó ha azt mondják, jól csinálod, erős vagy.
Nincs semmiféle szuperhős sztorim. Egy egyszerű általános mindennapos történetem van, ami lehetne bárkié. Amikor először éreztem, hogy bármi jön, megoldjuk. Elég jó anya lehetek. 😅
Esti sokadik altatáskor, ha kell éhséget, frusztrációt, fájdalmat csillapítunk. Van azonban amikor semmi nem segít, semmi nem használ, főleg ha vannak nehezítő körülmények, amiken nem tudsz segíteni.
Amikor már túl vagytok minden csodacseppen, masszázson, altatási és büfiztetési módszeren, Spotify playlisteken, fehér zajon és úgy mindenféle zajon és ezeknek a kombinációján is túl...
Ezen a bizonyos estén nagyon gyorsan sikerült fájdalmat csillapítani, vagyis legalább megnyugtatni, elaltatni - Hihetetlen érzés kerített hatalmába...Tudjátok a "mindenre is képes vagyok" - szuperhős érzés! 💪😅
A Marvel-i magasságokból visszatérve a földre, nem természet feletti, amit csinálunk, sőt a legtermészetesebb, de ha ki kéne emelni "szupererőt" részemről ez a rugalmas, fáradhatatlan, megújuló, kreatív elme lenne. Folyton új módszereket kitalálni, mindig ott lenni, ha szükség van ránk. Fáradhatatlanul és önzetlenül, biztonságot és állandóságot nyújtva a gyermekünknek.
"Szupererőnket", erőnket vajon honnan nyerjük, kitől kapjuk?
Szerintem a kis szuperhőseinktől, akik láthatatlanul azzá formálnak minket is. ☺️🦸🤍
Így lesz minden mami és szülő szuperhős. Nő, férfi, aki saját gyermeket nevel, vagy aki örökbe fogadott vagy épp elengedett egy lelket... 🤍...az önzetlen szeretet, amit feléjük érzünk tesz minket legyőzhetetlenné. Értük bármire képessé.
Ezért én anyák napján nem magamat hanem ezt a szeretetet, a férjemet és a babánkat ünneplem, ők tettek anyává.
És mint minden évben szeretettel gondolok az összes anyukára, kiemelten a saját anyukámra.
Katona Rebeka
Azt hiszem az én történetem egy picit más, mint a többi. Anyuka vagyok, de már nincsenek itt a babáink.
Mikor eldöntöttük a férjemmel, hogy kisbabát szeretnénk, egy rutin vizsgálat során kiderült, hogy most nem ennek van az ideje, mert rosszindulatú pajzsmirigy daganat tál diagnosztizáltak. Ekkor mentette meg az életemet a gyerekem, úgy hogy meg csak gondolatban volt velünk. Ezután 3 hosszú év következett, amikor azért küzdöttem, hogy meggyógyuljak, és aztán végre-valahára babánk lehessen.
Eljutottunk ide, de ekkor kiderült, hogy erre a lombik program segítségével lesz esélyünk. De már ez nem volt baj ekkor, 3 év után végre itt tartunk! Szépen alakult minden, 4 pici embriónk lett, az egyiküket beültették, a másik hármat fagyasztani szerettük volna. De végül egyik embrió sem maradt velünk… A lelkemben már előtte is anya voltam, a lombik óta még inkább annak érzem magamat. Küzdünk a férjemmel együtt azért, hogy gyerekünk lehessen. És szerintem ehhez hatalmas erő kell, mert ez az út sokkal nehezebb, mint ahogy az kívülről látszódik.
Mikor eldöntöttük a férjemmel, hogy kisbabát szeretnénk, egy rutin vizsgálat során kiderült, hogy most nem ennek van az ideje, mert rosszindulatú pajzsmirigy daganat tál diagnosztizáltak. Ekkor mentette meg az életemet a gyerekem, úgy hogy meg csak gondolatban volt velünk. Ezután 3 hosszú év következett, amikor azért küzdöttem, hogy meggyógyuljak, és aztán végre-valahára babánk lehessen.
Eljutottunk ide, de ekkor kiderült, hogy erre a lombik program segítségével lesz esélyünk. De már ez nem volt baj ekkor, 3 év után végre itt tartunk! Szépen alakult minden, 4 pici embriónk lett, az egyiküket beültették, a másik hármat fagyasztani szerettük volna. De végül egyik embrió sem maradt velünk… A lelkemben már előtte is anya voltam, a lombik óta még inkább annak érzem magamat. Küzdünk a férjemmel együtt azért, hogy gyerekünk lehessen. És szerintem ehhez hatalmas erő kell, mert ez az út sokkal nehezebb, mint ahogy az kívülről látszódik.
Vagány alapdarabok anyukáknak. MOM WOW felsők, kiegészítők, ajándékok édesanyáknak. Pozitív üzenetes pólók nem csak anyáknak. Kézzel írt, egyedi kalligráfiás pólók. Szerintünk minden mami szuperhős.
Vagány alapdarabok anyukáknak. MOM WOW felsők, kiegészítők, ajándékok édesanyáknak. Pozitív üzenetes pólók nem csak anyáknak. Kézzel írt, egyedi kalligráfiás pólók. Szerintünk minden mami szuperhős.
bottom of page